Delphine De Vigan | No és Én

 Ahogy rátaláltam: Már régen várok erre a könyvre, mert az ajánlója nagyon megfogott. Komoly, kidolgozott munkát sejtek a lapok között. 
 Tartalom: Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe. Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg. No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögös kerekes bőröndje. No bizalmatlan, vad, keserű. No az utcán él. Hajléktalan. Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott. Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.Lucas egyedül él egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban. Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik. Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal? Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó? Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték. Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.
 Vélemény: 
 Most először tapasztaltam meg, hogy mi az ha egy könyv elgondolkoztat és megérint. A legjobban Lou-t szerettem meg, mivel a családi háttere ellenére is bátor és erős, és méghozzá önzetlen is. No-t az elején nem tudtam hová rakni, nem tudtam eldönti, hogy most szeretem vagy sem? Bátor és kitartó-e vagy sem? A végére már rájöttem, hogy minderre a két kérdésre igen a válasz. És igen szerettem, mert amikor elhagyta Lou-t nem csak Lou érzései és reményteli várakozása miatt sírtam, hanem miatta is. Az egyetlen kérdés ami bennem maradt a regény végén a Miért? volt. De aztán azonnal rájöttem: nem akarta, hogy Lou otthagyja az életét.
 Lucast kedveltem de csak kedveltem. No-t és Lou-t inkább szerettem.
 Kedvenc idézeteim: 

  1. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán.

  2. Én ki nem állhatom, amikor egy védtelen embert támadnak meg, ez mindig kihoz a sodromból, ha az anyámról van szó, akkor meg pláne, ezért egyszer ezt mondtam neki: és te, Sylvie, te milyen lennél ha a halott gyerekedet tartottad volna a karodban? 

Rengeteget idézhetnék még de szerintem ennyi elég lesz.
 Szavazat: 5/5 Az egyik KEDVENCEM.
 A mozifilmet sajnos csak Franciaországban mutatták be, de itt van a trailer: 
(Nincsen magyar felirattal már kerestem)