Kendare Blake | A rémálmok lánya

  Ahogy rátaláltam: Az első rész baromira tetszett és valami isteni csoda folytán a könyvtár be is szerezte mind a kettőt. :))
 Tartalom:  Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…
 Vélemény: Maxi 10 perce olvashattam ki a könyvet és csak ennyit tudok kipréselni magamból:
 ***
Szóval tömören: Csodás élmény volt olvasni mind a két részt. Bevallom, hatalmas előítéletettel sandítottam rá még az első részre a könyvesboltban. (Most komolyan?? Szellembe szerelmes kísértetvadász?? Ugyan, hagyjuk már!)
De az első oldal után egyszerűen magába szippantott és a második utolsó oldala után sem eresztett el.Az utolsó oldal után sem volt semmiféle epilógus csak egy fránya KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Megríkat, mint egy csecsemő aztán meg örökké elhagy. 
Értelmesebben: Á, hagyjuk úgyis csak ömlengeni tudok.
Egy ideje azt láttam, hogy ez nem múlja fölül az első részt. Az elején még én is így éreztem, sokszor kizökkentem, mintha néha maga az írónő is ki-kizökkent volna a világból. Aztán végre-valahára belerázódtunk és akkor már feszítővassal sem szeded ki a mancsaimból, az tuti! Észre sem vettem és már is elolvastam 200 oldalt anélkül, hogy az órámra pillantottam volna. Az elején nagyon fárasztó volt azt olvasni, hogy Engedd el, Hagyd abba, Nem a te dolgod, Lépj túl rajta stb. A víziók hátborzongatóak voltak, de nem féltem úgy, mint az első résznél, de nálam akkor is telibe találtak. 
A közepét egész egyszerűen csak imádtam. Imádtam, ahogy néhány mondat csak úgy telibe talált, mintha engem lőttek volna meg. Önkéntelenül visszalapoztam, hogy ellenőrizzem ugyanolyan-e az az egy mondat a köret nélkül is és semmit nem változott. Thomas-t, Cas-t még jobban megszerettem és még Annát is ahhoz képest, hogy milyen keveset szerepelt. Carmel-en egy kicsit meglepődtem de valahogy sejtettem, hogy az írónő csak játszik a karakterével éa majd vissza fog térni. Ezen kívűl idegesített, hogy nem hitt a barátjának és szimplán skizofrénnek titulálta. Ez valahogy nem illett a karakteréhez. Jestine érdekes karakter volt, nem kedveltem meg és egyáltalán nem bíztam benne, nem értem Cassio miért bízott benne. Egyszóval a szereplők még mindig tökéletesek a számomra. Jó volt, hogy a komolyabb helyzetekben is volt egy kis cinizmus és humor. 
A végkifejlet: Mert ez megérdemel egy külön bekezdést.

Ennyire azért nem, de valami ilyesmi érzés van bennem is. :))

Még most is teljesen fel vagyok kavarodva, a vége csodálatosra sikeredett. Cassio önfeláldozása nagyon szíven döfött és még mindig sírok miatta. 
Szavazat: 5/5 100 *KEDVENC*
Ui.: Bocsánat ha néhol érthetetlenül fogalmaztam, holnap még gondozgatom egy kicsit a szöveget. :))
Hogy lesz-e harmadik rész? Erre a kérdésre ezt reagálta az írónő: 
"a next Anna book? No plans for that right now."
"A következő Anna könyv? Nem tervezem mostanában. "