Tartalom: „Mikor a fölfelé vezető ösvényhez ért, hirtelen megállt. Idegen lábnyomok friss, meleg szaga csapott az orrába. Elejtette a nyulat. A szőre fölborzolódott. Nem nyulat szagolt, se sünt, se rókát. Párnás karmú ellenség mászott előtte erre. Azután hangokat hallott a Naphegy csúcsa felől hangokat, amelyekre hangosan felüvöltött. Mikor fölért a csúcsra, dermesztő látvány fogadta. A szikla szélén Szürke Farkas hempergett élet-halál-küzdelemben egy óriási hiúzzal. Szürke Farkas volt alul, és fájdalmasan nyöszörgött. Kazán átugrott a sziklán. Sebesen, zajtalanul támadott, mint a farkas, de azzal az elszánt, vak dühvel, ami az északi vadkutyák sajátsága. Ha egy másik farkas lett volna az ellenfe, azzal már az első ugrásra végzett volna. De ez nem volt kutya, se farkas, se róka – hanem fürge hiúz, a vadon legügyesebb bestiája.” Ebben a könyvben gyönyörű farkaspár játssza a főszerepet, az emberek mellettük csak epizódszereplők lehetnek.
Vélemény: Először is pár dolgot szögezzünk le! Az egyik; ezzel a könyvvel kapcsolatban elfogult vagyok. A második; ezt a könyvet nem ajánlom emberszeretőknek és állatvédőknek sem! Ezt a könyvet nagyon-nagyon imádtam!!! Az a legfurcsább, hogy ha egy könyvet nem szeretek akkor arról sokkal többet tudok írni, mint egy könyvről amit szeretek. Ezt a könyvet sokszor megkönnyeztem. Szürke Farkas és Kazán nagyszerűek voltak külön-külön is, de együtt a legjobbak.Szavazat: 5/5 *KEDVENC*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése