2012. december 18., kedd

Sarwat Chadda | Az ördög csókja

 Ahogy rátaláltam: Első vörös pöttyösöm volt akkoriban amikor a nagymamám ajánlotta, mert neki nagyon tetszett.
 Tartalom: "A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm." Billi SanGreal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?
 Vélemény: Hát, újraolvasva nem volt olyan fenomenális, de nem volt rossz és még mindig nagyon tetszik, csak jobbra emlékeztem. Billi tényleg idegesítő az elején, de utána sokat javul. A kedvenc szereplőm Kay és Mike volt. (Tudom, hogy gonosz, de szerintem pont ezért olyan szimpatikus). A történet nagyon jó és kidolgozott, csak az írásmód egy kicsit idegesített; például az a sok tőmondat és szóismétlés. A gonosz szereplőkből kedveltem Mike-ot és a Sátán-t. Spoilerveszély! A jó szereplőkből a kedvencem-Kay- meghalt és nem látok túl sok esélyt a visszatérésére a második részben. Az apával fenntartásaim vannak, mert 15 évig képes volt úgy bánnia a lányával, mint egy kaptaronggyal egy meglehetősen homályos és félreérthető jóslat miatt. De amikor a lánya készül megölni őt-nyomos oka van rá (nem maga miatt)-mindent bevall, azt is, hogy mindennél jobban szereti. Spoilerveszély vége! A folytatást nincs különösebb kedvem megvenni, de hátha a könyvtárban meglesz, mert a megközelítés és a téma nagyon bejön! :)
 Szavazat: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése